'sorsokban osztozom
vad tévelygő vagyok
vakon jött csecsemő
aki nem látott Napot
és vagyok e v ilágnak
vezére, s bajnoka
a fénynek katonája
az igaznak indoka…”
Budapesten születtem 1978-ban. Édesanyám nevelt fel, nem mondhatom, hogy rosszul. Apám, még születésem elött lelépett, nem is keresett gyakran. Azért az esküvömre eljött. Szép, de eseménytelen gyermekkorom volt.
„…ha volna is bennem
a boldogságra jog
nem élhetek vele
mert hitem meginog
rendet tenni jöttem
át száz sikátoron:
a főutcán a káoszt
nem fokozhatom…”
Voltam tanító néni kedvence, naivan szerelmes és boldog gyereklány, pofátlan fruska. Építettem kéményt, harcoltam férfiért, a női egyenjogúságért, feleseltem a felettesemmel, nyertem versenyt és bajnoki bronzérmet, repültem át az óceánt, lőttem pisztollyal és mesterlövész puskával, száguldottam lóháton volt, hogy le is estem.
Jártam Los Angelesben, Londonban, Párizsban, Athénban, Isztambulban és Bécsben, voltam Disneyland-ben, sétáltam Mickey egérrel, láttam a kivilágított Dardanellákat, az Eiffel tornyot, a Towert, az istenek hegyét, Napóleon síremlékét, és a napfogyatkozást, de nem láttam a Versailles-i kastélyt, és a Milói vénuszt, pedig ott voltam.
Imádom a lovakat és a sárkányokat, Ady verseit, a Bonanza Banzait, Kovács Ákost, Harry Pottert, és Jack Bauert. Utálom Petöfit, a rosszindulatú, irigy, elégedetlen és folyton panaszkodó embereket, és a lecsót.
Van házam, lovam, kutyám, autóm, számítógépem, mosogatógépem, régi Bonanza kazettáim, sárkányaim a falon és kiszárított rózsacsokraim. Persze mindez közös szerzemény; hisz' van egy szerető férjem, immár 10 éve, aki nélkül az életem tökéletlen, és üres lenne.
Szeretem a világot gyermeki szemmel nézni, szeretem a dolgokat egyszerünek látni, még akkor is, ha nem az. Optimista vagyok. Szeretnék az esőben táncolni egy olyan zenére, amit csak én hallok, és szeretném néha megsímogatni a Holdat. Utálom az elvárásokat, bár néha kénytelen vagyok megfelelni nekik, de ettől csak még jobban utálom őket.
Nem hiszek az Egyházban, és a papokban, de hiszek a Sorsban, abban, hogy azért történnek rossz dolgok az életben, hogy utána értékelni tudjam a jót. Hiszek a szólásszabadságban, és remélem, hogy egyszer majd megtanulnak az emberek tiszta szívből, őszintén és szeretettel beszélni egymással.
„…s ha nem felejtesz el
tán meg sem halok
Isten hozzád, világ
nincsenek angyalok”
Kovács Ákos
|